(HESTEG)-a mai nap...

Ma életem első jegyzése... nem tudom hogyan kell, azt sem, hogy miért csinálom... de úgy érzem, hogy ez ki kapcsol. 

Tehát, 31 hetes terhességem mai nap elkezdődött, amivel jött egy nagyon kedves hangulat, hogy a kisbabám nemsoká itt lesz velem,(aki egyébként kisfiú) és egyben egy majdnem depressziós, pánikbetegségre hasonlító érzés amely minden lélegzetvétellel egyre erősebb.  A torkomban dobog a szívem, ott van egy gombóc is és fulladás veszélye áll fent minden pillanatban (én szerintem), ami persze nincs így. Teljesen szép nap, felkelek, elkészülök és útnak indulok azzal a személlyel aki gyermekem fogantatásában sokat segített. Ő lenne a férjem.  Elindulva teljesen jó kedvvel és semmi pánikkal semmi fájdalommal el érünk egy igen kellemes helyre, ahol elfogyasztottuk ételünket. Ezután egy két kör után, miközben eltelt körülbelül 3 és fél óra, nem éreztem sem a gombócot a torkomban, sem pedig a pánikbetegség jeleit nem tapasztaltam. Munkába menet én is ő is. Pár óra múlva hazaérve, ő még nincs itt. Eltöltött percek után itthon nélküle, és a gombóc újra a torkomban fulladásra kényszerítve. Órák teltek el, de sajnos ő még nincs itt, mert a munkája oda köti. Várok. Nem tudom mikor ér haza a mai nap, de azt tudom, hogy ahogy itt lesz a gombóc a torkomban elmúlik, a pánik megszűnik, és én újra boldogan fogok mosolyogni mert látom, hogy jól van, itt van és vigyázunk egymásra. 

Tehát a lényeg az, hogy amikor ő itt van velem, hallom a hangját érzem az illatát, akkor minden megnyugszik és nem kell félnem semmitől.   Ezt éreztem a mai nap.